Iskolánk története

Iskolánk jogelődje a Komárnói Alapfokú Kilencéves Magyar Tannyelvű Alapiskola volt. A mai Mariánum épületében az 1960/61-es iskolaévben nyitotta meg kapuit, mint egységes 1-9 évfolyammal rendelkező önálló alapiskola. A volt diákok még ma is csak azt mondják, a “Mariánumba” jártam. Azt hiszem a mai “Mariánumba” járók nem veszik ezt rossz néven.
     De térjünk vissza az akkor Jaroš kapitány utca 36-os szám alatt működő alapiskolához. Az említett iskolaévben, az új iskolareform évében, 567 tanulója volt az iskolánknak, 9 párhuzamos, azaz “a” és “b” osztálya, 24 pedagógusa és 4 napközis csoportja. 
     A hosszú évek során sok változást, iskolareformot, “átnevelést” megértek ott diákok, pedagógusok egyaránt, de mindentől függetlenül egy jóhírű, jól működő, kedves, családias légkörű “kis iskola” volt. (Tekintve a mai méreteket.) 
     A hatvanas évek közepén a létszám csökkent. Sok minden közrejátszott, kiváltképp a 65-ös árvíz. Az 1965/66-os iskolaévben 330 tanuló kezdte meg az iskolaévet. A létszám fokozatosan növekedett. A hetvenes évek elején már elérte a 420-at. A nyolcvanas évek elején megközelítőleg 500 diákja volt iskolánknak. Lassan kinőtte a diáksereg az iskolát, nem beszélve arról, hogy közben fokozatosan felépült az iskola körül a VII. lakótelep. Így került sor egy új iskola felépítésére. A háttérben, a “beköltözést” megelőzően sok minden zajlott, de emlékezzünk “csak a szépre”. 
     1984 szeptember 1-én vehette birtokba 666 tanuló az új iskolát. Mozgalmas, dolgos szünidő előzte meg ezt a tanévnyitót. A zökkenőmentes kezdést, azt, hogy egy új épületben meginduljon a munka, nem kis mértékben köszönhettük a szülőknek, gyerekeknek. Hiszen mindenki, aki egy kicsit is második otthonának érezte az iskolát lelkesen vette ki a részét az utolsó símításokból. A kis iskola után szinte kiismerhetetlen labirintusnak tűnt az akkor még csak a “takarítóbrigád” munkájától zajos épület. 
     Nagyon sok munka várt mindenkire, mert nem csak beköltözni, tanítani és tanulni kellett, de a környezetet, az iskola környékét is szépíteni kellett. A sportpályát kiépíteni sem volt kis munka, és nem is egy-két napig tartott. 
     Arról nem is beszélve, hány neve volt az iskolánknak! Volt Kikötő-lakótelepi Alapiskola, Fučík Utcai Alapiskola, Temetősori Alapiskola de nem utolsó sorban Steiner Gábor Alapiskola is. Nem is baj, mert most milyen jó emlékezni! A jóra! 1993 óta Eötvös Utcai Alapiskola a nevünk. 
     De hagyjuk a neveket, nem azon múlik mi a nevünk, hanem az a fontos, milyenek vagyunk! 
     Olyan éveket tudhatunk magunk mögött, amikor szinte évről évre több diák és pedagógus egyre jobb eredményt érhetett el. Mindig “mozgalmas” élet zengte be a falait. Szinte észrevétlen kinőttük a 22 tantermes iskolát, a végén már minden “zugban” tanítás folyt. Nézzük ezeket az éveket a számok tükrében: 

     Mivel az iskola épületében maximum 35 osztályt tudtunk elhelyezni, ezért kihelyezett osztályaink voltak a régi volt iskola épületben, a “Fučík” utcai bölcsödében. 
     A nehéz körülmények ellenére, mindenki jól vette az akadályokat. Különösebben nem viselték meg az iskola működését és eredményeit a közben lejátszódó társadalmi változások. Az új politikai irányzatok annyiban alakították az iskola belső életét, hogy új törvények határozták meg az iskola irányítását, a tantervek felépítését, módosításokat hozott egyes tantárgyak tanításában, megszületett a “pedagógiai szabadság”. Legfőbb erénye, hogy az ideológia végképp kikerült a tanítás folyamatából. 
     De lássuk az iskola “épülését” továbbra is a számok tükrében: 

     Az 1992/93-as tanévben az iskolánkon 73 pedagógus tevékenykedett. Nevezetes ez az iskolaév arról is, hogy ekkor kezdett az iskolánkon 3 első osztály NYIK módszerrel tanulni. 

     Az alternatív oktatás “szelleme” riogat. De reménykedik szülő és pedagógus, tüntet, ha kell aláírást gyűjt, megmutatja, hogy nem hagyja az “iskoláját, anyanyelvét”. Az 1995/96-os iskolaévtől iskolánkon beindul a “Bóna-Skabela” féle szlovák nyelvoktatás. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a módszer sikeres. 
     Az 1997/98-es iskolaévben bevezettük az angol-német idegennyelv tanítását az alsó tagozat harmadik, negyedik évfolyamában. 
     Az 1999/2000-es iskolaévben az iskolánkon elkezdtük a számítástechnika oktatását a harmadik évfolyamtól. 
     Az iskola vezetését és pedagógusait a problémák leküzdésében mindig Selye János gondolata vezérelte: 

     “Ne engedjük, hogy átmeneti kudarc, vagy az aprólékos bizonyítás egyhangúsága megtörje a kitartásunkat, ha úgy látjuk, hogy a végcél megéri a fáradságot.”

G. E.